Ne a gombhoz varrjuk a kabátot!

Ne a gombhoz varrjuk a kabátot!
Tartja a mondás, de időnként mégis ezt kell tenni.
A történet nem tudom mikor, valamikor régen kezdődött. Egy kedves ismerősöm (a karate valamelyik ágát magas fokon űző ember) Furkó Kálmántól (talán nem kell elmesélnem ki ő, ha mégis akkor most csak annyit róla, hogy nyolc danos karatemester, a magyar honvédség ezredese) kapott ajándékba egy vadászkést. Ez a kedves ismerősöm ezt a bizonyos kést fel is akasztotta egy vadászatot megelőzően a tokjával együtt a derékszíjára, majd a vadászat végén az üres tokot látva levonta a következtetést : ezt bizony elhagytam még mielőtt kipróbálhattam volna. Tehát maradt az ezredestől emlékbe egy késtok és, hogy ne porosodjon magányosan a fiókban faragtam bele egy nagyon pontosan illeszkedő kést, nehogy úgy járjon mint az elődje. Tehát a gombhoz varrtam a kabátot.