A bevezető rövid lesz mint egy EDC penge, a nevemmel kezdem: Slajchó Csaba. Ez a késes blog szempontjából azért lehet fontos mert a vezetéknevemet és a kések iránti érdeklődésemet is édesapámtól örököltem. Még általános iskolás voltam amikor édesapám egy vadász ismerősének készített egy vadásztőrt, amibe én beleszerettem. Csillogott - villogott, agancsnyél, csontfűrész, sörnyitó, vércsatorna, minden extrával rendelkezett, ami elkápráztatott engem. Akkor határoztam el, hogy én is fogok késeket készíteni. A gondolatot tett követte, na nem olyan gyorsan mint itt a szövegben, kellett hozzá kb. 30 év, de elérkezett az idő. 10 éve készült el az első, sajnos nem volt nálam sokáig, kölcsönadtam, nem kaptam vissza, fotó sincs róla, (talán jobb is) de számomra kedves volt, mert ez volt az "első". A kezdetekben a megfelelő anyagok beszerzése volt a kihívás. Nemcsak azt nem tudtam hogyan kell, azt sem, hogy miből. Aki nem tud idő, ismeretség hiányában mestertől tanulni, azoknak valószínűleg ez ugyanúgy problémát okoz, mint nekem. Később találkoztam nyugdíjba vonult késkészítőkkel akiktől sikerült megmaradt anyagokat és sok-sok információt szerezni. Az internet is nagy segítség, késes csoportokban szívesen adnak tanácsot merre érdemes elindulni és mi legyen a végcél. Ettől a bizonyos végcéltól még messze vagyok, lévén én csak szabadidőmben hobbiból készítem a késeket, saját, és (remélem) a későbbi gazdáik örömére. Ennek az útnak az aktuális és a már elhagyott, - de még dokumentálható - állomásait fogom itt a blogban közzétenni.

SLAJCHÓ CSABA

Lelkes, hobbi késkészítő