Egy - két mellékvágány: Egy nem kifejezetten kés, és egy kifejezetten nem kés története.

Úgy kezdődött, hogy kaptam alapanyagot kollégáimtól, amiről úgy gondolták valamire tudom majd használni. Az egyik egy láncfűrész vezetőlap, a másik pedig két darab kb. 2 cm-es vasúti sín szelet volt.
A vezetőlapból- mivel annyira nem kemény mint amit egy késnek tudnia kell - úgy gondoltam macséta készül, a síndarab pedig már majdnem úgy nézett ki mint egy fokos, vagy valami olyasmi.
Hozzáértők szerint nem egészséges dolog ismeretlen összetételű, tulajdonságú anyagból kést készíteni, mivel így nem lehet tökéletesen hőkezelni, ezeket az anyagokat viszont nem kellett már edzeni, mivel hőkezelés után kerültek hozzám, és mivel én nem vagyok profi késkészítő nekem ezt a kis eretnekséget el lehet nézni.
A macséta azért lett olyan formájú és méretű mert ezt adta ki az alapanyag, tehát nem is teljesen macséta forma lett. Hibát hibára halmoztam, de jólesett mert ebből is sokat tanultam és végül egész jól sikerült, nekem legalábbis tetszik.
A nyél diófa egy kis sárgaréz baknival kiegészítve, szerintem ez kifejezetten szép lett.
A vasúti síndarab rendesen megizzasztott, nem volt könnyű dolog megmunkálni, olyannyira nem, hogy csak az egyikből készült valami, nem is tudom minek nevezzem mivel a feje fokosra hajaz, a nyele pedig baltanyél forma lett.