Szalonnázó kés

Nem is tudom mi okból készült ez a kis kés. A tervezés nekem nem erősségem. Van amikor csak úgy nekiállok dolgozni, és valami kisül belőle. Hát ez is valahogy így keletkezett. Kezdem a száraz tényekkel: penge anyaga: 1,5 mm vastag 1.1446, rozsdamentes acél, nem a legextrább, de erre a célra nagyon is megfelelő.
56 Hrc-re edzve, könnyedén fenhető, élezhető ha már kellőképpen leamortizáltuk az élét a porcelán kistányéron húzkodva. Mert ugye időnként azon kell szalonnát vagy kolbászt vágni. De semmi gond, 4-5 húzás az acélon és majdnem olyan mint új korában. A nyél diófa gyökérből készült. Hogyan botlik az ember diófa gyökérbe? Nyitott szemmel kell járni, mert útépítés során ami útban van az útnak azt kivágják, tuskóját kiszedik, és itt jövök én, aki hazaviszi, felfűrészelteti, elviszi a szárítóba és a megtalálás után nem egészen 1 év múlva már készülhet belőle késnyél.
Hát készült, nem is egy, kettő, de fotó csak az egyikről.
Egyenlőre itt véget ér a történet, mert gazdája még nincs aki megosztaná velem a használat közbeni tapasztalatait, amiről pedig én tudnám tájékoztatni olvasóimat.